• Ha bablevest akarok főzni, receptkönyvet olvasok,
• nem táplálkozástudományit.

Pozitív pszichológia

Minden tantárgyat úgy kezdek az egyetemen, hogy elviszek egy bőröndnyi könyvet, kiterítem az előadóban, s megkérem a diákokat, hogy kedvükre lapozgassák, „szagolgassák”. Majd ami tetszik, annak az adatait írják fel. (később ezekből beadandó könyvismertetőket lehet írni).

A könyvek nem mindegyike tudományos könyv, van köztük úgynevezett „hogyan csináld” féle. A vezetéselmélet tantárgyhoz a vezetési - szervezetszociológiai szakirodalom mellé mindig viszek ilyen önfejlesztő könyveket is. S a könyvek tudományos státuszát így magyarázom: A tudományosság szerint, ha sorba rendezem a könyveket, akkor baloldalon lennének a „gagyi” marhaságok (reményeim szerint ilyet nem viszek), jobboldalon a tudományos könyvek, s középen vannak a praktikus, hogyan csináld típusú könyvek.

Az egyetemi és a vezetői tanácsadó praxisomból az a tapasztalatom, hogy a középen lévő könyvek (és sajnos a baloldaliak is) a legnépszerűbbek, s a tudományosat kevesebben olvassák. És ez a természetes. Ha bablevest akarok főzni, receptkönyvet olvasok, s nem táplálkozástudományit. (De van egy réteg, amely erősen ellenáll az ilyen könyveknek, mondván, hogy gagyi.)

Pedig olvashatnák.

Az emberek élik az életüket, vannak problémáik, s segítséget keresnek a problémáik megoldásához. A cégvezetők is vezetési, termelési, marketing, problémákat oldanak meg, nem kutatók. Szükségük van a „hogyan csináld” típusú tudásra. Vezetési tanácsadóként használom is ezeket. Hasznosak, mert olyanok, mint a receptkönyvek, segítenek problémákat megoldani. Az embereknek vannak problémáik, s ehhez segítséget keresnek. Ez keresletet teremt az ilyen könyvek iránt. S van köztük jobb és rosszabb. A diákoknak a középen lévő könyvekről azt mondom, hogy „szerintem” jók, én használom is őket, cégvezetők is használják őket. De a katedrai - tudományos - szerepem szerint nem mondhatom, hogy tudományosan megalapozottak. Lehet, hogy igazak, lehet, hogy nem. Ami a jobboldalon van, azokban a könyvekben olyan állításoknak kell lenni, amelyeknek meg kell (kellett) felelni a tudományosság követelményeinek. Például kísérletekkel kellett igazolni őket.

A „pozitív pszichológia” címszó alatt megjelenő könyvek tudományosak, de beleférnek a „hogyan csináld” kategóriába is. Gyakorló tanácsadóként azt mondom: Végre! Végre vannak ilyen könyvek.

Jó, ha a receptkönyvnek van tudományos háttere

A régi pszichológia (a humanisztikus és a pozitív pszichológia kritikája szerint leegyszerűsítve) inkább a lelki betegségekre fókuszált, s alig mondott valamit az egészséges életről. Ennek a reakciójaként alakult ki a hatvanas években a humanisztikus pszichológia mozgalma.

Csoportozás

A humanisztikus pszichológia nem a betegséget kereste, hanem az emberekben lévő „jó” felszabadítására törekedett. Szabadítsuk fel a bennünk lévő energiákat, a kreativitást, a teljes embert! Találjuk meg a bennünk lévő Buddha természetet! A mozgalomból Maslow és Rogers neve a legismertebb. A humanisztikus pszichológia laikusok mozgalma is volt, rengeteg „csoportozós”, önfejlesztő módszer alakult ki benne, s az emberek egymást segítve dolgoztak önmaguk és egymás fejlesztésén. A nyolcvanas évek végén sok ilyen csoportba jártam én is, sokat tanultam, s itt kezdtem el csoportokat vezetni. A humanisztikus pszichológia, mozgalmi jellege miatt nem sokat adott a tudományos, szakmai keretekre. A tudományos hitel mellett (s gyakran helyett) a személyes hitelességre helyezte a hangsúlyt. A mozgalom sok értéket halmozott fel, amelyekből sokat felvett a terápiás gyakorlat, az üzleti tréningek és a coaching világa. A szervezetfejlesztő „anyanyelvem”, sok más fejlesztőhöz hasonlóan innen származik. És merített belőle az önfejlesztő irodalom is.

Pozitív gondolkodás és a "vonzás törvénye"

Az önfejlesztő irodalomban erős a „pozitív gondolkodás” tanítása. Ezt is lehet értelmesen és ész nélkül használni. Sokan hisznek a „vonzás törvényében”, mely szerint, amire sokat gondolunk, azt „bevonzzuk” az életünkbe. Ebben van valami, mert érdemesebb a problémák megoldásán gondolkodni, mint azon, hogy miért nem tudjuk megoldani. De van ennek egy szélsőséges szinte vallásos-dogmatikus áramlata, mely szerint ne is gondoljunk nehézségekre, csak képzeljük el, s vizualizáljuk azt, hogy a probléma már megoldódott, s ettől meg is fog oldódni.

Na, ezt a módszert több kísérletnek vetették alá. Az egyik során arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy a vizsgáik előtt minden nap néhány percet azzal töltsenek, hogy jó jegyeket vizualizálnak maguknak.[1] Képzeljék el, hogy milyen jól éreznék magukat egy jól sikerült vizsga után. Egy kontrollcsoportot is bevontak a vizsgálatba, akiknek nem volt semmi különösebb dolguk, csak a megszokott rend szerint tették a dolgukat. Mindkét csoportot megkérték arra, hogy jegyezzék fel mennyit tanultak, s a kísérlet végén megnézték az osztályzataikat. Az eredmény: A vizualizálók kevesebbet tanultak, és rosszabbul szerepeltek a vizsgán. Lefordítva olcsó tanári poénra: „ne álmodozz, inkább tanulj!” (de vizualizálhatod a terveidben az örömteli tanulást.) Más vizsgálatok hasonló hatásokat mutattak. A kutatók azzal próbálják magyarázni e negatív eredményeket, hogy az álmodozás azzal is jár, hogy nem tesszük meg a célok eléréséhez a kellő erőfeszítéseket, s a csak pozitív gondolat nem készít fel az életben törvényszerűen előforduló nehézségek leküzdésre. Ezt kiemelve még egyszer leírom

a csak pozitív gondolat nem készít fel az életben törvényszerűen előforduló nehézségek leküzdésre

Wiseman az „59 másodperc” című könyvében mutat egy táblázatot. 10 olyan módszer van benne, amelyeket az emberek céljaik elérésére használnak. Mindegyik állítás mellé írd le egy papírra, hogy „igen”, ha használod, s „nem”, ha nem használod.

„Amikor életem egy fontos részét próbálom meg változtatni, akkor többnyire:

1. lépésről lépésre tervet készítek
2. azzal motiválom magam, hogy egy általam kedvelt személyre összpontosítok (egy ismert személyre, vagy vezetőre)
3. mesélek másoknak a céljaimról
4. azokra a rossz élményekre gondolok, amelyek akkor érnek, ha nem érem el a célomat
5. azokra a jó dolgokra gondolok, amelyek akkor történnek velem, ha elérem a célomat
6. igyekszem elnyomni a barátságtalan gondolatokat (például nem gondolok egészségtelen ételekre, vagy a cigire)
7. megjutalmazom magam, ha tettem valamit a céljaim elérése érdekében
8. az akaraterőmre bízom magam
9. feljegyzéseket készítek az előmenetelemről (naplót vezetek, vagy táblázatot készítek)
10. arról fantáziálok, milyen jó lesz nekem, ha elérem a célomat”

Mielőtt tovább olvasnád írd le, hogy melyiket használod, s melyiket nem!

Pontozás: 1 pontot ér az 1,3,5,7,9 kérdésekre adott igen válasz, és 1 pontot ér a 2, 4, 6, 8, 10 kérdésekre adott nem válasz. Maximum 10 pontot lehet így elérni.

Wiseman egy vizsgálatban csoportokat követett, (fél és egy évig) akik különféle célokat akartak elérni. A végén megkérte a résztvevőket, hogy írják le, hogy milyen technikákat használtak céljaik elérésnek támogatására. 10 % érte el a célját. A fenti táblázatban a 10 leggyakrabban használt célelérő technika van. Kiderült, hogy azok, akik a táblázat páros számmal jelölt módszereit használták nemigen érték el a céljaikat. Ám a páratlan számú módszereket használók nagyobb arányban elérték. Wiseman magyarázatot is ad erre, de ezt most elengedem, hogy bemutathassak egy kísérletileg is igazolt módszert szintén ebből a könyvből. Nem írom le teljes részletességgel a módszert, inkább olvasd el a könyvet, de a lényegét megmutatom. A neve „duplagondol”.

Duplagondol

1. Első lépésben gondoljunk valamire, amit el akarunk érni. Majd gondoljunk el két olyan előnyt, amely a cél elérésével együtt jár.
2. Ezután gondolkodj el a cél elérése közben felmerülő akadályokra, körülbelül két percig, s írd le a két legfontosabbat.
3. Ezután ismét a pozitív oldalra gondolj, két percig arra, hogy hogyan lenne jobb az életed, ha elérnéd az első pontban leírt első számú előnyt.
4. Majd a siker legfőbb akadályával foglalkozz két percig, s arra, hogy mit tennél, ha előállna a probléma.
5. Majd a célod elérésnek első pontban leírt másik előnyét képzeld el ismét két percig
6. Végül a második nehézségen gondolkodj, s azon, hogy mit teszel, ha felmerül.

E módszer sikerét számos kísérlet igazolta. Jobban működött, mint az, ha valaki csak a pozitív célok elérésén fantáziált. Talán mert az életben vannak problémák, amelyek megoldására érdemes felkészülni.

Ilyeneket „tud” a pozitív pszichológia. A humanisztikus pszichológia szándékát követi abban, hogy a pozitívumokat, a jó élet lehetőségeit keresi, de azért el is határolódik a humanisztikus pszichológiától, annak naiv, tudománytalan oldala miatt. S végül tudományos könyv is megjelenhetett ezzel a címmel: Hogyan legyünk boldogok?[2] Erről majd később.

Irodalom

• [1] Richard Wiseman: 59 másodperc. Egy kis ésszel sokra mész. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011.
• [2] Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben. Ursus Libris kiadó 2008.

Kép

• 108973990_amazoncom‑flying‑and‑how‑to‑do‑it‑assen‑jordanoff‑books.jpg popscreen.com
• http://uwgpsychology.org/?attachment_id=778
• the‑power‑of‑positive‑thinking.jpeg  justinawaite.blogspot.com
• visualisation_creative_im1.jpg   visualisation-creative.com
• http://www.conseilslucbodin.com/tag/visualisation
• m100thoughtsbecomethingscartoon.jpg  thebodyplan