Ötletbank

Legalább 25 éve találkoztam azzal a tanáccsal, hogy „legyen egy ötletbankod, a kamata majd megjön”. Azóta, ha van egy ötletem, leírom egy cédulára, újabban okostelefonba. A Google keepet, és az Evernote-ot használom, mert ezekkel kulcsszavazni is tudom.

A papír cédulákat bedobom egy dobozba, azzal, hogy ha lesz rá időm foglalkozok vele. Hozzáteszem egy tanulmányhoz, vagy beteszem egy jegyzetrendszerbe, ahol érnek a komplex tanulmányok, esteleg könyvek. 

Költöztem és a cédulák összekeveredtek egy dobozban.

Hajnalonta írok, folyamatosan, mindent, ami az eszembe jut. Meditatív írásnak nevezem. Az jutott az eszembe, hogy a cédulákat veszem elő és azokról írom ami jön.

Ez egy szeptember elsejei jegyzet. Éppen nem jut az eszembe semmi, hogy mit írjak, de sok jó ötlet, cédula van az ötletdobozomban, és még soknak nem is tudom, hogy hol lenne a helye. Mi lenne ha ezekből írnék, ami az eszembe jut? (Ez egy ilyen reggeli meditatív írás kissé szerkesztett leírása. A szövegek egy része már bekerült tanulmányba, a képeket vagy korábban készítettem, vagy a blog feltöltésekor kerestem) 

Kiveszek egyet.

Okság, vagy teleológia

Okság, vagy teleológia a címe. Erről kezdek el gondolkodni és egyből leírom, ami az eszembe jut. A kérdés, hogy a sok emberi cél-oksági (teleológiai) cselekvésből lesz e pusztán okság. A szándékokkal teli emberi cselekedetek szövedéke összeadódva, kiad-e egy magasabb meta cél-okságot. (Világszellem például) Vagy ezen a szinten már nincs ilyen. (ilyen lenne a történelmi materializmus) Ez a kérdés hasonlít arra, hogy van-e az egyénnél magasabb tudatosság, intenció. A tudatosság Baars-i globális munkatár modellje azt mondja, hogy az emberi idegrendszerben sok-sok modul automatikusan, tudatosság nélkül megold hozzá tartozó rutin feladatokat. De a változó új és komplex helyzetekhez nem lehet mindig az evolúció során kialakult automatikus válaszokat adni. Ekkor a releváns modulok kimenete bemegy a globális munkatérbe, a tudatosságba és tudatosan ott foglalkozunk a problémák megoldásával.

Ehhez még az eszembe jut, hogy a problémamegoldás nem megy csak tudatosan, a globális munkatérnek van nem tudatos és tudatos területe. A modulok „nem tudnak” a felettük lévő meta tudatosságról. Az idegsejtem nem tudja, hogy én vagyok. A párhuzamot folytathatom úgy, hogy az egyes emberek se tudnák ha lenne ilyen felettük lévő tudatosság. Ezt szervezetekre is lehet alkalmazni. A szervezetek felső vezetése, és minden vezetői szint az alatta lévő speciális részlegek globális munkatere. Azokat a problémákat oldják meg, amelyeket a specialisták nem tudnak megoldani. A felső vezetés komplexen, a szervezet tudata. Több, mint a csapat tagjainak bármelyike. Ha lehetséges ez idegrendszeri szinten, a szervezetek szintjén, lehetséges az emberi szubkultúrák, országok, régiók, kultúrák, össz emberiség szintjén is. Erről írtam az „El vagyunk havazva” könyvemben, a tudásintenzív társadalmaknál, ez lenne a Bölcs Gaia. Vagy csak egy cél nélküli oksági szövedék lesz az emberi cselekedetekből, amely céltalanul mozog össze vissza, vagy valahova?

Természettudomány társadalomtudomány

Kiveszek egy következő jegyzetcédulát. „A természettudósok számára egy fontos alapfeltevés, hogy megismerhetik úgy a valóságot, hogy a létezőből az ontológiából kihagyják a megismerőt.” (az előző cédulára utalva, nem látnak benne cél-okságot, csak okságot. De az élő szervezeteknél ez már vita tárgya, hogy biológiai automatákat látunk, vagy célokkal rendelkező lényeket.) Náluk a megismerő meta szinten van a megismert rendszerhez képest. Nem is nagyon reflektálnak rá, legfeljebb a kutatásmódszertani szövegekben.

Ez persze nem igaz, mondom társadalomkutatóként, de a természettudományban ez egy hasznos leegyszerűsítés. A társadalomtudomány nem teheti meg, hogy a megismerőt – önmagát – kihagyja a valóság leírásából, hiszem a társadalom megismerő, szándékokkal, célokkal rendelkező cselekvő emberek szövedékét jelenti. Itt a leegyszerűsítés hamisítana. Mi lehet itt a metaszintű megismerés? Önmegismerésről lévén szó, nem lehet teljes a metaszint elválasztása. Ilyen tökéletlen metaszintű leírás, hogy a társadalom Tudásalapú emberi rendszerekből áll. Többes számban, mert több rendszer van. De egyes számban is egyre igazabb, mert egy globális társadalom, és tudati rendszer van kialakulóban.

Minden hub

A harmadik cédulán az van, hogy „minden hub.” A hub hálózati csomópontot jelent, és egy korábbi írásom szerint az ember is hub. (A googleban routerek képét találtam a szóra) Fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi hatások egyedi csomópontja.  Hub – csomópont, sűrűsödés - az anyag, az energia.is - folytatódik az írás a cédulán És minden létező, minden részlete is hub. Holon, azaz rész-egész. A holon fogalom Arthur Koestleré, szerinte minden létező egyszerre része egy nagyobb egésznek, és egésze részeinek. Részegész. Ez meg rímel a rendszerek egy fontos jellemzőjére, hogy egységes egészet alkotnak, és „részeik” csak a többivel való kölcsönhatásban léteznek. Szóval minden létező így hálózati csomópont, hogy létezése az őt alkotó hálózatnak köszönhető. Ezzel most azt is mondtam, hogy a mindenség rendszer.

A képen egy "learning hub" látható

Aztán nem tudom már miért, a cédulán lévő szöveg így folytatódik: Az emberi képességek normál eloszlását nem csak egy dimenzió mentén lehet bemutatni. Sokféle képesség van és sokféle eloszlás, így valamiben mindenki a csúcson lehet. (Akkoriban vitatkoztam a hierarchikus vezetésről valakivel és akkor mondtam ezt érvnek, hogy mindannyian lehetnénk valamiben vezetők, de egyikünk se lehetne mindenben. Mert csak egy két dologhoz érthetünk nagyon jól.)

Ha nem is ismerjük meg, hogy miben lehet valaki a legjobb, akkor is mindenkiben tisztelnünk kellene ezt a potencialitást. Mindenki társadalmi hatások és a saját cselekedetei egy egyedi csomópontja. Társadalmi hub. Szubjektív, mint személy, objektív, mint társadalmi létező, szubobjektum. És a korábbi cédulára utalva, ezeknek a hatásoknak egy egyedi tudatossága is egyben. Ennyiben szabadsága is van. Egyik biológiai, társadalmi hatás sem tudja meghatározni a cselekvését. Döntenie kell a sokféle meghatározottság között. Döntése nem kell hogy tudatos legyen. De döntését megismerve a szubobjektum tudatosságra ébred benne.

Elidegenedés

A szubobjektív hub modellben benne van a redukálhatatlanság követelménye. A személy redukálása azt jelenti, hogy a sokszoros személyes és társadalmi meghatározottságból kiválasztunk keveset és a személyt erre redukáljuk és elnyomjuk a többit.

A redukció elidegenedés. A teljes személyt egy kis részére idegenítjük el. Az is benne van a hub koncepcióban, hogy nincs önálló elem. Minden „elem” a többivel való viszonyban az, ami. Mint egy rugalmas hálóban, bármilyen részletet ért hatással együtt mozdul az egész szövedék. Az ember se önálló, független elem. A szabadsága sem a függetlenségében van, hanem abban, hogy döntenie kell a sokszoros függése között.

Persze a munkamegosztás során redukáljuk magunkat egy szerep ellátására, és a részfeladatok miatt lemondunk a teljességről. Ez hasznos elidegenedés és kiküszöbölhetetlen. 

És ez a befoglaló rendszer bizonyos funkcióinál előnyös, például a munkamegosztásra épülő célelérő tevékenységeknél. Más funkciónál például a közösségi kohézió erősítésekor hátrányos. A teljes háló lehet egy mindannyiunkat befoglaló tudati rendszer, ahol minden ható. A Mindenható. Minden összetevője maga is hub és részegész. Rész-vétel.

------------------

Innováció

Azán egy következő cédulán az van, hogy a szabadalom intézménye motivál az innovációra. (meg még sok más is, bármi, amitől jobb problémamegoldás jöhet létre) Ez teszi az innovációt érdekké. Ez meg a tudás szükségességét növeli. Az innováció kockázatos, és állami védelem nélkül azonnal ellopnák.

A tudás átvételére egyébként antropológiai szempontból hajlamunk van, ez az emberiség fejlődésének hajtómotorja. Tanulunk egymástól, hasznosítjuk mások tapasztalatait. A tudásmegosztás, a másolás, az átvétel evolúciós jelenség. A kulturális összetevők másolása még könnyű is.

Kapitalista viszonyok között ez az egyébként egyetemes jelenség speciális módon jelenik meg. Magánosítani kell. A szabadalom a magánosított tudást igyekszik védeni. Miközben az innovációk nem magán szövedékben keletkeznek, hanem közösségben. A meglévő tudások közös szövedékében valaki, megalkot egy új kombinációt. És mivel a feltaláló élete, megélhetése magánjövedelmén alapul, érdeke, hogy az innovációjából magán hasznot képezzen. Ha nem tenné, és gyakran nem teszi, mások fogják magán céljaikra hasznosítani. Erre ő ráfizet. A befektetett munkája nem térül meg. Elszegényedik. Ezért védeni kell a feltalálót.  A kapitalizmusban ki van szakítva a társadalom közösségi szolidáris közegéből. És ezért ha meg akar élni, a közösségi hálóban létrejött találmányát is ki kell szakítani keletkezésének társadalmi szövetéből. Magánosítani kell. A társadalmi csomópont – hub - személy és az alkotása kiszakad a társadalmi szövedékéből és magán dologként kerül vissza.

Ez a kiszakadás talán a népek, közösségek között kereskedő embereknél jött létre először. A kereskedő a saját társadalmi szövetéből kilépve másik társadalommal találkozik.

Itt nem a közösség tagja, hanem magán személy, nem érvényesek rá azok a szabályok, amelyek vezérlik a többiek életét. A saját társadalmának szövedékén kívül kalandozó, felfedező, kereskedő volt az, aki kimerészkedett a maga otthonos szoros kapcsolati hálójából és laza „gyenge kapcsolatokat” épített ki a közösségek között.

A Levy utak módján. A Levy utak keresési stratégiák. Ez a stratégia az innovációkra is igaz. „Ezeket a (skálafüggetlen, de ebbe most nem megyünk bele, hgy mi ez) stratégiákat Levy-utaknak hívjuk. Amikor egy poszméh, egy albatrosz, egy szarvas, egy gyűjtögető ősember, egy hajléktalan, egy kutató vagy a nagyanyánk valamit keres, az egyedi utak hosszának eloszlása skálafüggetlen statisztikát mutat. A legtöbb esetben a közvetlen szomszédságunkat tárjuk fel a nektár, a halacska, a füvecske, a magvacska, a kukában megbújó hamburger, a következő bekezdés idézete vagy éppen az elveszett protézis után (rövid utak), mert ez energiakímélő. Néha azonban elunjuk, és sokkal odébb kezdjük el keresni ugyanazt. Nagy ritkán meg egészen másutt folytatjuk a keresést... a Levy-utak... hosszúságeloszlásának alapos oka van. Ez az ok igen egyszerű. Ilyen utak biztosítják a leghatékonyabb keresést. A skálafüggetlen Levy-utak bizonyultak a leghatékonyabb stratégiának ahhoz, hogy egyszerre minimalizáljuk annak a valószínűségét, hogy ugyanarra a pontra többször is visszatérjunk (ez lenne a véletlenszerű keresés legfőbb baja), ugyanakkor maximalizáljuk az újonnan felkeresett helyek számát...“[1]

A Levy utakon kalandozó, kereskedő, felfedező köztes állapota azt is jelentette, hogy ő már nem csak egy közösség tagja, hanem valahol idegen, magánszemély is. Ez az állapota megkülönbözteti a hazájában is. A kalandozását megkönnyítette, ha volt otthon elégséges tartalék, amelyből meg tudta finanszírozni az utakat. De az is segített, ha ezek az utak nem voltak túl hosszúak. Például, ha viszonylag rövid hajózási utak választották el egymástól a különböző népeket. Ekkor nem kellett túl nagy tartalék egy-egy felfedezéshez és kereskedelmi vállalkozáshoz. Ez a fajta magán-egyénné válás a görög szigetvilágban, a Földközi tenger medencéjében, Észak Itáliéban, majd az Észak Európai tengerpartokon alakult ki. Ahol a kapcsolatok keresése a leggazdaságosabbnak bizonyult.

Ha ő valamit talált, feltalált, - a példánkban földrajzi, kereskedelmi lehetőséget, árukat, kulturális újdonságokat, tudásokat - az már nem csak a felfedezett közösségé, hiszen a kalandor is megismerte, de a hazai közösségé se, mert az meg még nem ismerte meg egy darabig. Az innovációra a „szabadalomra”, tudásra természetes monopóliuma volt. Mindaddig, amíg a közösség el nem sajátította, addig  magántulajdonként hasznosította.

Braudel is e társadalmon, piacon kívüli állapotra helyezi a kapitalizmus kialakulását[2]. Szerinte nem a piacokon alakult ki a kapitalizmus, hanem a piacok között. Egy táblázatba szerkesztve mutatom, mit mondott Braudel. 

A kapitalizmus és a kapitalista magántulajdon is az államok közötti gyenge kapcsolatokban alakult ki és ebben létezik ma is. Annyi változott, hogy a globális gazdaság és társadalom kialakulásával a ritka gyenge kapcsolatok besűrűsödtek, és egyre nehezebb új földrajzi társadalmon kívüli állapotot találni. Ilyenek lennének még az adóparadicsomok, és a világűr, amelyek biztosítják a magánvagyonok területen kívüli állapotát.  De érik a globális társadalom, sőt konfliktusokon keresztül érik a globális politikai rendszer is.

 Négy cédulát vettem eddig elő. Ezeket valamikor külön írtam le. Most hogy a kezembe akadtak, összekapcsolódtak egymással és azokkal a tartalmakkal, amelyken mostanában gondolkodok.

A hub magánná válása gondolat, a szabadalom intézménye gondolatszövedék előhozta a Levy utas kalandozásokat és Braudel elméletét a kapitalizmus kialakulásáról. És azt hiszem, hogy a görög kalandozások gondolata mögött ott bújik valahol egy Husserli gondolat is. Elő is keresem. … De ez más nem ezen a reggelen történt.

1. [1] Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje. Mi segíti a világ stabilitását? Vince Kiadó 2005, 46. oldal
2. [2] Fernand Braudel: A kapitalizmus dinamikája. Európa könyvkiadó, Budapest, 2008

Kép:

• https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Constudsumm.gif
• https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wikipedia_content_by_subject.png
• https://www.streetlab.org/event/solve-nyc-puzzle-station-and-homework-hub-at-morningside-park-3/2021-06-29/
• https://www.statisticshowto.com/bivariate-normal-distribution/
• https://www.origo.hu/teve/20210727-chaplinfilmek-jonnek-minden-csutortokon-2021.html
• https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Education_innovation_(13013589595).jpg
• https://www.shutterstock.com/hu/search/ancient+greek+ships