Problémamegoldást.

De nem rutinszerűt, mert arra nem kell magasan képzett kreatív szakember. Olyat kell megoldania aminek nincs még ismert megoldása – vagy legalábbis nem tudunk róla. És ha megoldottuk, a tapasztalat nő.

Azt járjuk körbe, hogy hogyan keletkeznek az új megoldások. A tudásmunka arra való, hogy találjon ki új dolgokat. Amit rutinból meg lehet csinálni, azt előbb utóbb szoftverek helyettesítik. A rutinmunkához nem kell tudásmunkás. Viszont ki kell találni az újdonságokat. Van innovációs kényszer az üzleti szervezetekben. A tudásmunkás problémamegoldásokat termel. Igy a neki szóló tanácsok egyike:  „termelj tapasztalatot.”

Tanulunk az evolúciótól

Nézzük meg, hogy hogy csinálja az evolúció. Az evolúcióról a leginkább azt szoktuk tudni, hogy élet halál harc van a különböző képességű élők között és a kevésbé alkalmas kihal. A természetes kiválasztódás miatt lesznek egyre összetettebb élő rendszerek. De ez nem magyarázza meg, hogy mitől lesznek összetettebbek és jobbak a jobbak. Hogyan keletkezik az új? Hogy mi a jó, az egyelőre legyen annyi, hogy megfelel a környezetnek, túlél. Ezzel sokra nem megyünk, bár a cégeknél sokszor elég annyi, ami kell a vevőknek. És nem gazdaságos olyan megoldásokat kitalálni, amely nem kell senkinek.

Einsteintől idézik azt a gondolatot, hogy egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett. Akkor a kérdés, hogy hogyan tudunk átlépni másik rendszerbe? Az illusztrációhoz mutatok három klasszikus kreativitás tréning gyakorlatot.

Feladatok

• Mielőtt tovább mennénk a részletekben oldd meg ezt a feladatot. A ceruza felemelése nélkül kösd össze a képen látható kilenc pöttyöt, négy egyenes vonallal. Próbáld meg megoldani. A megoldást és a magyarázatot egy későbbi posztban mutatom meg. Egy „Liftezés“ című résznél.

• Itt van még egy feladat. 6 darab gyufaszálból rakj össze négy darab egyenlő oldalú háromszöget. Szintén később mutatom a megoldásokat.
• És egy harmadik feladat: Négy hajó megy a tengeren. Mindegyik mindegyiktől egyenlő távolságra van. Hogyan lehetséges?

Hogyan keletkezik a tudás?

De előtte: mi az a tudás? A tudás problémamegoldó felkészültség. Azt a tudást, amivel nem oldunk meg problémát nem is tudom elképzelni. A tudás képzetében benne van az, hogy valamilyen probléma megoldására való. Lehet ez akármilyen elvont matematikai tudás, akkor a matematikai probléma megoldására jó. És lehet hogy most éppen nincs gyakorlati haszna, de később jó lehet valamilyen gyakorlati probléma megoldására. A gondolkodásban gyakran van tudattalan korlát, ami megakadályozhat sok megoldást. Hogyan tudjuk ezeket kiküszöbölni? Miben lehetne bízni, hogyan viszonyuljunk az ismeretlen megoldásokhoz? Hogyan találjuk ki azt, ami nincs, amit nem tudunk?

Csináld!

Egyetemi professzor azt mondja a kollégáinak, hogy

• Jól becsüljük meg az ötös, meg négyes tanulóinkat, mert ők lesznek a mi leendő oktatóink. És becsüljük meg a közepes tanulóinkat, mert ők fogják az egyetemnek adni a pénzt.

Mert köztük sok a gyakorlat embere. A négyesek, jelesek jók az elméletek alkotásában, de pénz csinálásra, gyakorlati problémák megoldására nem csak elméletek kellenek. Egyszer a doktori témavezetőm azt mondta, hogy "Matyi olyan „durr bele” módon csinálod, csináld egy kicsit lassabban".

A „durr -bele” gyakran óvatlanul nekiindul a valóságnak, nem gondol mindent végig. És orrba vágja a valóság. De ha a valóság orrba vág, az egy tanulási lehetőség. Meggyógyul az orrunk, kibírtuk. Az innovációnak nemcsak elméleti forrásai vannak (azok is) ez az egyetemi négyes ötös hasonlat. De jöhet egy olyan gyakorlati megoldás is, ami majd később fogja megtalálni az elméleti magyarázatát. Elkezdünk dolgozni a valósággal. És elsőre nem fog működni. De mit jelent, hogy nem működik? Van itt valami ismeret, tanulni való, ez jött szembe. Valami megakadályozta a megoldást. Gondolkodunk, megértjük, vagy nem és kipróbáljuk máshogy. Majd megint jön egy ismeretlen és ez így megy tovább.

Sok vállalkozó mondja, hogy ha tudta volna, hogy mennyi problémát kell megoldani a vállalkozásban biztos nem kezdte volna el (dehogynem). Van aki nem bírja ki, hogy ne próbálkozzon, ők legyenek vállalkozók valamiben. Vagy elmélet alkotók, valamit alkotók. Van itt hasonlóság.

Először durván mondom: csináld durr-bele módon. Finomabban: kezdd el csinálni. Nem kell toporogni.

Nem tudod, hogy kell megcsinálni?

Jó! Akkor kezdd el!

És elkezded a tanulást a „csinálás” közben. Még hozzáteszem, hogy csinálod, kézzel és ésszel, mert a kettő nem kettő, hanem egy. Megfogod, lerajzolod, forgatod, modellezed, leírod. Sokszor amikor gondolkodunk, a kezünkkel is manipulálunk. Még az elmélet alkotás közben is. Közben elkezdjük megismerni azt a valóság szeletet, amivel manipulálunk.

Általánosabban: Van egy problémám, meg akarom oldani, elkezdem kipróbálni a megoldást, legtöbbször nem jön össze, akkor megnézem, próbálom máshogy és fokozatosan beletanulok. Az élet szelíden (vagy nem annyira szelíden) előbbre pofoz. Nagyot nem kell kockáztatni, de több kis kockáztatással biztonságosan lehet haladni. A kilenc pontot összekötő gyakorlatnál a tréningen, van akinek a lapján nincsen semmilyen elrontott próbálkozás, van aki meg telerajzolja a lapot. Az is kreativitás korlát, ha nem merünk próbálkozni, és nem merünk hibázni.

Egy pszichológus ismerősöm mondta a napokban, hogy az iskola a maga poroszos módján hibakereső módon működik. Bünteti a hibákat: És ha ez eredményes sok eminens tanuló nem mer hibázni. A hibabüntető módszer megöli a kreativitást. A közepeseknek meg természetes, az élet része, hogy hibáznak. Az innovációban rengeteg hiba van.

Evolúciós szemmel nézzünk rá a problémánkra. Az evolúció sok hibával dolgozik. Nem járt iskolába se. Itt a probléma a túlélés és az utód létrehozása. Akkor is az, ha ennek nincsen tudatában, és nincs is olyan létező, aki problémaként meg tudná fogalmazni. Valamilyen vegyület, sejt, lény, élő fennmarad és reprodukálja magát. Valami meg nem.

Azok a valamik, amik nem oldották meg, azok nincsenek az élők sorában. Ilyen értelemben problémáról csak élő rendszerek esetében beszélünk. Az evolúcióban ez tudatlanul működik. Mi tudjuk ezt később problémaként és felkészültségként megfogalmazni. Ha vállalkozásra alkalmazom, nem kell a vállalkozásnak kihalni, gyakran az is elég ha gondolatban, vagy a gyakorlatban kicsiben próbálkozunk és hibázunk.

Aki tanulta már új szoftver használatát az biztos megélte, hogy nem volt türelme elővenni a használati utasítást. Elkezdte használni.

Aztán működött az a Murphy törvény, mely szerint, ha már mindent kipróbáltál és még mindig nem működik, olvasd el a használati utasítást. Gyakran vagyunk így, hogy csináljuk, nem jön össze, újra, nem jön össze, aztán néhány frusztrált óra (nap) után megnézzük a használati utasítást (amire egyébként nincs időnk.). Ez a frusztráció minden igazi innovációval egütt jár.  így is tanulunk meg úgy is.

Mibe tanulunk bele? A valóságba. A mi területünk valóságába. Az innováció nem a légüres térben keletkezik.

Folytatom...