Ha ide eljutnánk alapjaiban változna meg a társadalom.

Polányi Mihály tudományfilozófiai munkájából egy idézet. 

"a közösség tehát, mely hathatósan valósítja meg a szabad véleménycserét, a következő négy összekapcsolódó állításon alapul:

1) létezik igazság, amit

(2) a közösség minden tagja szeret, és

(3) kötelességének érzi keresését, továbbá

(4) képesnek tartja magát arra, hogy eljusson hozzá."

"...a szabad nemzetek életét irányító „demokratikus szellem" - akárcsak a tudományos közösség tevékenységét megszabó tudományos szellem - nem más, mint a közösség tagjai által vallott bizonyos metafizikai vélekedések kifejeződése. ...

A korrektség, meghatározásunk szerint, kísérlet egy vitás kérdés objektív megítélésére, vagyis az igazság előnyben részesítését jelenti, még ha ezzel gyengül is saját pozíciónk. Erre csakis az lehet képes, aki hisz az igazság létezésében. Persze, hihet valaki az igazságban, és mégis túlságosan elfogult az objektivitás gyakorlásához; valójában százféle módja van annak, hogy ne legyünk objektívek noha hiszünk az igazságban. Az igazságra azonban csak akkor törekedhetünk, ha hiszünk benne. Ráadásul csak akkor van értelme vitázni másokkal, ha úgy véljük, ők is hisznek az igazságban, és azt keresik. Csak akkor van értelme, hogy korrektül és méltányosan közelítsünk a többiekhez, ha feltételezzük, hogy az emberek nagy része alapvetően ugyanúgy vélekedik az igazságról, mint mi.

Az a közösség tehát, mely hathatósan valósítja meg a szabad véleménycserét, a következő négy összekapcsolódó állításon alapul: (1) létezik igazság, amit (2) a közösség minden tagja szeret, és (3) kötelességének érzi keresését, továbbá (4) képesnek tartja magát arra, hogy eljusson hozzá. Ezek kétségkívül általános feltételezések annál is inkább, mivel puszta kétségbevonásukkal meggyengíthetők. Amennyiben az emberek kezdenek kételkedni a többiek igazságszeretetében, esetleg maguk sem érzik majd kötelességüknek hogy áldozatokat hozzanak érte. Ha figyelembe vesszük, hogy olykor mi magunk is gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenálljunk a hazugság kísértésének, s hogy a mi igazságszeretetünk is, finoman szólva, mennyire tökéletlen, csak csodálkozhatunk, hogy létezhetnek olyan közösségek, melyekben az egymás őszinteségébe vetett bizalom oly mérvű objektivitásra és a méltányosságra ad lehetőséget, amilyenről egymással való érintkezésük gyakorlata tanúskodik.

Az igazság szeretetének és a többiek igazságszeretetébe vetett hitnek nem az elmélet a leghathatósabb kifejezési formája. Még csak elfogadott hittételek formáját sem ölthetik, hanem többnyire egy művészet gyakorlatában a szabad eszmecsere művészetében testesülnek meg, ennek előfeltételeit szolgáltatják."

(Polányi Mihály Tudomány, hit és társadalom. in. Polányi Mihály: Tudomány és ember, Argumentum Kiadó, 1997,  74 75 o.)