Mese az értelemről hatodik rész

első rész      második rész     harmadik rész     negyedik rész    ötödik rész

Nincs egyszer, s mindenkorra kész értelem

A logoterápia szerint nincs egyszer s mindenkorra érvényes értelem. Minden szituációban van döntési lehetőség, egy jobb, meg egy kevésbé jó alternatíva között.

Az értelemre a  "miért, miért, miért, mi célból, milyen érték alapján, mi az értelme ennek az egésznek kérdésekkel találhatunk rá.  Érzékeljük.

Honnan van a jó érzékelése?

Ez egy intuitív – belső érzékelés, amelyben a tudatos gondolat nem tudatos beágyazottság mutatkozik meg.. Van bennünk egy tudás a jóról. Attól kezdve, hogy a csecsemőnek az a jó, ha megölelik, ha éhes szophat, ha tisztába teszik, szeretgetik, beszélnek hozzá. Aztán majd tovább szocializálódik, arra, hogy a környezetben mi a jó. E tudásnak van öröklött és tanult része és van hierarchiája  is.

 Ha alulról kérdezek "fölfele" az értelem fele, van egy eszköz, annak van valami célja. Legyen egy a kezemben lévő gemkapocs. Mi a célja? Összetűzni, rendezni lehet vele dolgokat. A rendezettség fölé is kérdezhetek, mire jó a rendezettség, milyen magasabb rendbe szövődik a rendezettség? Mi az értelme a rendezettségnek? Hát lehet, hogy a világ megismerése. Ez a "mire jó", "mire jó" kérdésekkel egyre magasabb rendű jót tudunk találni. E kérdésekkel tudunk fölemelkedni a síkból a teljesség fele. Az eszközök síkjából a a célok fele, azok felett az értékek fele és azon túl az értelem fele.

Lila rizsa?

Kérdezheted: minek ez a lila rizsa? Például, ha nem látod, abba bele lehet betegedni. Ez a logoterápia tapasztalata. Antropológiai tény: az ember értelemkereső lény.

Az ember tudja, hogy az élete véges, ezért muszáj elgondolkodni azon, hogy mit kezd az életével. A végességét beleszövi-e egy nagyobb egészbe. Vagy hagyja, hogy véletlen hatások sodorják. Ebben is dönthet. Lehet, hogy ahogy esik, úgy puffan, hozza az élet és lesz ami lesz. De ebbe bele lehet betegedni. Úgy is dönthet, hogy a szituációkban mindig megkeresi az értelmesebbet és dönt  mellette.

Három alapvető tapasztalat az életről

Az embernek van háromféle alapvető tapasztalata az életről és önmagáról.

Van szabadságom - valamennyi

Látjuk, hogy van van szabad akaratom és választhatok. Sokszor ezt úgy gondoljuk végig, hogy valamikor a múltban, ha máshogy döntöttem volna, más életem lenne. Vagy éppen jó, ahogy döntöttem. Volt választási lehetőségem. A régi döntésem következménye itt van. Mindig van szabad akaratom.

Értékekről döntünk

A másik, hogy a választással értékek felől is döntök. Sokszor tudom, hogy meg kéne csinálni valamit, mert előbbre mennének a dolgaim. A világ, a család, a szeretteim dolgai, de nem csinálom meg, akkor bűntudatom van. A bűntudat is jelez valamit az értelemről. Ez is alapélményünk. Az is, hogy az élet mindig hozza a döntési helyzeteket.

A döntési helyzeteket nem választjuk. A külső hatásokat és a velünk született belső örökségünket, az induló társadalmi helyzetünket nem választjuk.

De azt  igen, hogy mit kezdünk vele. Vannak olyan történetek, hogy valaki rossz helyzetbe született, olyan is maradt. Olyan is van, hogy rossz helyzetbe született, és kimászott belőle. Összeszedte magát,tanult, kitartott... Alakíthatjuk a tulajdonságainkat és a társadalmi környezetünket. Ezzel értékek mellett döntünk.

A szabadságunk relatív. Sorozatosan választunk és ez idővel összeadódik. Például szabadon eldönthetem, hogy megkóstolok-e valamilyen kábítószeres élményt? Igen. Még másodszor, harmadszor is, szabadon dönthetek, de ha tartósan csinálom, elkezd leromlani a személyiségem. Majd elkezd leromlani a fizikumom, és egyre kisebb lesz a szabadságom. Egy idő után a személyiségem is beszűkül. Az is változik, hogy mit gondolnak rólam mások. A kapcsolataimban is szűkítem a lehetőségeimet. Összeadódnak a döntések pozitív meg negatív irányban is.

Felelősek vagyunk

Ha szabadségunk van, felelősségünk is van. 

Két alap-elképzelés és egy harmadik

Általában két alap elképzeléssel élnek az emberek, és hozzáteszünk egy harmadikat.

1.

Az élet egyszer majd jobb lesz. Az egyik alapelképzelésben az élet zűrzavaros események és összefüggések sorozata. Hoz az élet mindenféle élményt és nem is tudjuk, hogy mi lenne a jó. Élményéhségnek nevezik a logoterápiában, mert az emberek nem is tudják, hogy mire éhesek. Ezért nem tudnak arra fókuszálni, hogy mi lenne a jó nekik. Ezért sodródnak. Mégis bennük van a vágy, hogy majd egyszer jó lesz az élet. Várunk valamit, amit majd hoz az élet.

Az élet az alany, aki hozza, nem én.

És az élet, várakozás. Várok, hogy egyszer majd jobb lesz. Jön valaki, megnyerem a lottó ötöst, megváltozik a világ. És egyszer majd jobb lesz.

2.

Az igazi élet az lesz, amikor elérem a célomat. A másik elképzelés tudja, hogy mit akar, és küzd, hogy elérje. Ő is a jövőben él. Tudja, hogy gazdagnak kéne lenni, okosabbnak kéne lenni, célokat kellene elérni. A jelen a jövőben elérendő célok bázisa.

A jelen küzdelem a jövőbeli célokért, és az igazi élet majd a jövőben lesz. Hasonló az elsőhöz, csak az első az élettől várja hogy jobb legyen, a második önmagától várja. Mindkettő a jövőbe teszi az igazi életet.

3.

Az egzisztenciális mód. A harmadik életfelfogás visszahozza az életet a jelenbe. Ez egy kicsit hasonlít a buddhista gondolathoz, de a logoterápia jelenje nem azonos a buddhista jelennel.

A harmadik út az egzisztenciális mód. (Egy kedves könyvem a témában Erich Fromm írta „Birtokolni vagy létezni” című könyve.)

E harmadik mód szerint az élet minden jelen időben hoz valamilyen szituációt. Az előző szövegekben ezt bemutattam.

Mit tehetek ezzel, ami most van, ami jobbá teszi a szeretteimet, a világomat, a világot. Én így szoktam mondani, hogy gellert kap tőlem a világ. Hoz valamilyen hatást, és én befolyásolom. Reagálok. Mit tehetek? Ha erős az értelemérzékem,  dönthetek a jó mellett.

És most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az ember mindig gondolkodik mint Micimackó, hogy "Gondolj! Gondolj!", „értelmesen élni”, „értelmesen élni”, „mit lehet tenni” …, hanem kialakul.

Egyszerűen azt választom, ami előbbre visz, mert van bennem elképzelés, a jóról. Azt is mondja a logoterápia, hogy ez nem egyszer s mindenkorra tudható, hanem minden egyes szituációban benne van a lehetőség. Hozza az élet az eseményeket, fölteszi a kérdést, hogy most hogyan reagáljak. És úgy reagálhatok, hogy az értékrendem szempontjából is értékes legyen. 

Mutatok néhány gondolatot Erich Frommtól.

Birtokló és létező létmód

• "A birtoklás egzisztenciális módjában a világhoz való viszonyom a birtokbavétel és a birtoklás, olyan viszony, amelyben mindenkit és mindent, beleértve saját magamat is, a tulajdonommá akarok tenni.
• A létezés egzisztenciális módjánál a létezés két alakját kell megkülönböztetnünk. Az mind a birtoklás ellentéte, ezt Du Marais fejtette ki. Ez elevenséget és a világgal való hiteles kapcsolatot jelent. A létezés másik formája a látszat ellenpontja és a csalóka látszattal szemben egy személy valóságos természetét, igazi valóságát jelöli, amint az a létezni szó etimológiájából kiderül… (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni 34.o.)

"Az vagyok amit birtokolok és amit elfogyasztok."

• „...Az egész világ bekebelezésének vágya az alapja a fogyasztói magatartásnak, a fogyasztó az örök csecsemő, aki a cumisüvegért ordít. Ez olyan jelenségeknél lesz nyilvánvaló, mint az alkoholizmus és a kábítószerfüggés.”
• „... a fogyasztás a birtoklásnak egy formája, a mai bőséggel rendelkező társadalmakban talán a legfontosabb. A fogyasztás szerepe kettős minőségű: csökkenti a félelmet, mert az elfogyasztottat már nem vehetik el tőlem, ugyanakkor mind több fogyasztásra is kényszerít, hiszen a már egyszer elfogyasztott nem elégít ki többé. ...” (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni? Egy új társadalom alapvetése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 31. o.)

A birtoklás és a létezés nyelve

A létezés nyelv több igével él, a birtoklás nyelv több főnévvel.

van egy ötletem     támadt bennem egy ötlet, kitaláltam valamit, jutott eszembe
van egy álmom álmot láttam, azt álmodom
hogy..., arról álmodoztam

van egy célom       az a cél hajt engem...

„Marx és Engels így válaszolnak: Edgar úr a szeretetből "istennőt" csinál, mégpedig kegyetlen istennőt, miközben a szerető emberből (der liebende Mensch), az ember szeretetéből (die Liebe des Menschen) szeretet emberét (Mentsch der Liebe) csinál, mikor a szeretet, mint különálló lényt leválasztja az emberről, s mint ilyet önállósítja”

„Marx és Engels itt a döntő tényezőre, az igéket helyettesítő főnévhasználatra utalnak. A „szeretet” főnevet, amely csupán a szerető tevékenységnek az absztrakciója, elválasztjuk az embertől; a szerető ember a szeretet emberévé lesz,...”

 (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni? Egy új társadalom alapvetése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 31. o.)

Összegzés

Az életben szemben találom magam a döntéseimet igénylő szituációkkal. Ezek hátterében feltárulnak értelmesebb és kevésbé értelmes lehetőségek. Döntök. Van szituáció, van benne alternatíva, és dönthetek valami értékesebb, vagy kevésbé értékes mellett.

Tudhatom, például, hogy most, lusta vagyok, és úgy döntök, hogy nem teszek értékeset, de lehet, hogy az az érdekes, hogy kipihenem magam. Döntök. Ilyenkor értékekről is döntünk, nem csak egy konkrét kimenet, cél, hanem egy érték is ott van a döntésben. Maradjunk a kábítószeres példánál. Döntök, hogy nem dohányzok, nem kábítószerek, akkor az egészség értéke mellett döntök, ha mégis, akkor valami élvezet értéke mellett döntök. Eleinte tudom még, hogy ez az egészségem rovására megy. Dönthetek, fölfele megy az életem, vagy lefele. Emelkedik-e a síkból, vagy nem?

Ez felelősséggel jár. A felelősség elől el lehet menekülni, nem döntök. De ez is döntés. Azért is felelős az ember, ha nem dönt. Az is lehet, hogy túl sok alternatívának akarunk megfelelni, és belesodródunk ebbe is abba is, hadd jöjjön, hadd jöjjön… akkor meg elveszünk a sokaságban. Érdemes valamire fókuszálni, amit végig tudunk csinálni, amit teljessé, értékessé tudunk tenni.

Azt is írtam korábban hogy az értelem, az értékelés belül van. A személy, vagy a kultúra mondja valamire, hogy értékes, vagy nem. Nem csak egy objektív szituáció van odakint, hanem egy belső hang is idebent. Elmondhatja, hogy mi az érték. Hogy feljebb lépjek az értékekben.

 Az értelem tehát azt jelenti, hogy mindig az előttünk állót teljesítjük.

És ebben benne van a „teljes”. A teljesítés a teljességgel kapcsolatos. Nem kell ezoterikusan, vagy vallásosan gondolni a teljességet, de úgy is lehet. A „szomszédos” tréninggyakorlat példáján láttuk, hogy az értelem: bekapcsolódás egy nagyobb egészbe. Az egyébként elkülönült információ, cselekvés, ember beleszövődik a nagyobb egészbe. Teljesedik, kiteljesedik az értelem. Persze e teljességnek lehet vallásos, spirituális oldala is. Ha valaki hívő, akkor Istennel való egységig tart a teljesség. Vagy valamilyen transzperszonális élmény mutat a teljesség felé. De lehet, hogy ez a szeretteink fele, a társadalmi csoportunk, a nemzet, emberek, az emberiség, élővilág, a Föld lakói, az Univerzum felé. Ez mind benne lehet ebben a szóban.

Az értelem a teljesség felé mutat. Vagy csak szelídebben: valamilyen teljesség felé.