Első rész.  Második rész.  Harmadik rész

Mese az értelemről negyedik rész

Láttuk, hogy ha valaminek nincs kapcsolata a többi tudáshoz, azt nem értjük. Ám, ha valahova be tudjuk kapcsolni, akkor ez a kapcsolódás, értelmessé teszi. 

Ez fontos az életvezetés és értelem szempontjából is.  Értelmes, ha beleszövődünk egy („a”) nagyobb egészbe.  

A kvadráns segítségével megérthetünk egy újabb összefüggést az értelemről.

Frankl mondta valahol, hogy hat ránk a világ, de hogy milyen választ adunk e hatásra, az rajtunk múlik. A hatás és a válasz között ott van a személyiségünk. Meghatározhatjuk, hogy milyen választ adunk.

Tőle van egy végletes példa is. Bécsi zsidóként koncentrációs táborban is volt. Ahol szinte véletlen, hogy ki élte túl, ki nem. Akkoriban már gondolkodott a logoterápián. A végletes helyzetben, ahol lehet, hogy nem rajta múlik, hogy túléli vagy nem azt találta, hogy dönthet az ember. Például, azt, hogy az emberi méltóságát megőrizve vagy elengedve viselkedik. Van egy döntés, lehet, hogy egy nap múlva már nem élek, de maradt döntésem, hogy hogyan válaszolok erre a helyzetre.

Ebben a döntésben van szabadságunk. Addig, amíg döntési lehetőségem van, addig van szabadságom. 

Vannak érzékeim, hogy észrevegyem: vannak döntési alternatíváim. Választhatok. Majd eldől, hogy a világ elfogadja, vagy nem, de a magam válaszában dönthetek. Ez a proaktivitás szülőhelye. 

Érkezik kívülről egy hatás. Feldolgozzuk és válaszolunk valahogyan. A belső többes számú negyedben (Mi) van a közösen alkotott értékrendünk, ami szintén befolyásolja, hogy egy csoport tagjaként hogyan reagáljunk. Átszűrődik a belsőn a kidolgozott válasz.

Választhatok jobbat és kevésbé jót.

Ez a döntés belül van.

A hatás nem függ tőlem. A világ hat rám úgy, ahogy.

Hogy, hogyan válaszolok rá, rajtam múlik.

Folytatom.