Az előző szövegekben (1 és 2 és 3) elválasztottuk az első személyű igehasználatot a harmadik személyűtől, s ezzel

• elválasztottuk a cselekvő, kezdeményező, proaktív, környezetre ható magatartást bemutató szövegrészeket. Ezekben sok volt az első személyben használt ige;
• ezek ellentététől, azoktól ahol a szövegek nem a beszélő, hanem mások cselekvéseit mutatják be, és azt, hogy ez hogyan hat a beszélőre. Ezeket reaktív szövegeknek neveztük. Ezekben sok volt a harmadik személyben használt ige,

A kiemeléssel elkülönített beszédmóddal megkülönböztettük a beszélő cselekvő-proaktív és leíró-reaktív állapotait. A szöveg végén feltettük e kérdést:

Személyiségvonás vagy csoportjellemző?

A proaktivitást – reaktivitást a teljesítménymotiváció tudománya személyiségvonásként írja le. És a sikeres magatartás egyik fontos összetevőjének a proaktivitást tartja. A szövegek elemzése alapján azt állítjuk, hogy a szövegben az igehasználat utal a személyre. De a szervezetkutatásban nem a személyekről, hanem a szervezetről kívántunk állítani valamit. A szervezeti kommunikáció kutatójaként a kommunikációban tetten érhető szervezeti valóságra voltunk kíváncsiak, ezért a szövegekből a szervezetre, mint szociális – kommunikatív jelenségre reflektálunk.

A fejlesztők többféle fejlesztendő szférára fókuszálhatnak, például az egyéni képességekre, s ekkor a coaching eszköztárával dolgoznak. Fókuszálhatnak egy csoport képességeinek a kialakításra - erre a vezetői tréning a releváns eszköz. De reflektálhatnak a szervezetre, mint szociális rendszerre, s e vizsgálatokban ennek megismerését tekintettük célnak. S e megismerést követheti sokféle fejlesztői beavatkozás.

Van e jó proaktív reaktív - P/R arány?

Sok interjú feldolgozása után az a tapasztalatunk, hogy a sikeres szervezeti (vezetői) működésben, a kiegyenlített (50-50 %) igehasználat a jellemző. Ha az első személyű proaktív igehasználat és a harmadik személyű reaktív igehasználat aránya körülbelül 50-50 %. Vagy egy kicsivel több a proaktív, mint a reaktív igehasználat (60/40 %). Ezt jó P/R aránynak neveztük.

A „túl sok” proaktív igehasználat sem lenne jó, az azt jelentené, hogy az illető nem ismeri meg, nem írja le eléggé a környezete viselkedését. Mint Tigris a Micimackóból, cselekedne anélkül, hogy jól ismerné a környezete realitásait.

Azt gondolhatjuk, hogy ugyan lehet a személyre is jellemző a P/R arány, de a beszédben témánként változhatnak ezek az arányok.

Később már azt vizsgáltuk, hogy az egyes beszédtémáknál változnak-e, s hogyan az igeragozási arányok. És ez is beszédes lehet. A P/R arány változása a téma változásával azt mutatja, hogy mely területeken vannak kezelhetetlen (ám harmadik személyű beszédmóddal leírt), vagy nehezen kezelhető témák.

Erre is mutatok egy példát. Az első részlet az interjúalany pénzügyi osztályvezető munkáját írja le. A szöveg sok saját cselekvést ír le, dinamikus, proaktív beszéd.

„hárman vagyunk egy irodában. Nem szeretem, hogyha azt mondják, ez az én munkám, ez az én munkám, ez a te munkád. Hanem nekünk, az osztálynak, a számvitelnek van munkája. Törekedek arra, nehéz, de törekedek arra, hogy mindenhez mindenki értsen, mert együtt nem tudunk elmenni szabadságra. Tehát ilyen, vagy ne adj isten valaki például beteg lesz. Például tavaly volt egy ilyen, hogy az Ili leesett a cseresznyefáról, aztán hát ottmaradtunk. Hol hozzá tudtunk lőni, hol nem. Én nem szeretek, meg egyébként is valamikor úgy vannak, hogy bedöntenek egy csomó számlát nekünk, azt mind fel kell dolgozni. A múltkor számoltuk össze, hogy hatszor fogunk meg egy számlát. Tehát hatszor kell hozzányúlnunk, mire odakerül, hogy bekerül a dossziéba. És mivel van hatezer számla egy évben, azért ez mennyiség. Ugyanúgy részt veszek én is a számláknak az iktatásában, meg könyvelésében, míg ez istenigazából nem az én dolgom lenne, de ugyanúgy részt veszek benne, mint ahogy elvárom, hogy mondjuk a K. L. is fűzzön le számlát függetlenül attól, hogy csoportvezetőnek van minősítve, de attól még. Tehát én úgy gondolom, hogy az osztályon belül a munka és munka között nem szabad szinteket tenni, hanem mindenki mindent csináljon, meg, és akkor vagyunk egyformák, egyenlők. Ezért beszélek mindig többes számban. Tehát az, hogy végül is kibontom a postát itt kezdődik a nap. Kibontom a postát és akkor onnantól kezdve én ezért is például kapcsolatban állok mindenkivel, mert szétviszem nekik a postát. Iktatjuk a számlát, elvisszük nekik elsősorban az anyagosztályra. Igazolásokra összeszedjük, lekönyveljük és istenigazából onnantól kezdve már a számítógépből nyerjük ki mi már a kész adatokat. … Tehát mi egy olyan csapat vagyunk, akinek fizetést kell adni.”

Később az interjúban elmondja hogy időnként akadályoztatva vannak a munkában.

„Vagy nálunk például probléma ez is, hogy ez a hét ez tipikusan ilyen. Elnök úr, mint a mesében hol van, hol nincs most per pillanat. Ma itt van, de sem tegnap, sem pedig holnap, holnapután nem lesz itt. Ez annyit jelent, hogy mi anyagot nem kapunk azokon a napokon, amikor ő nincs.

Már milyen anyagot?

Semmilyen anyagot. Tehát abból, amiből dolgozni tudunk, az nincs. Istenigazából nekünk akkor kéne szabadságra menni, amikor ő nincs itt. Tényleg, mert minden, minden keresztül megy rajta. Tehát onnantól kezdve, hogy bejön egy számla és az anyagosztály hozzátűzi a raktári bevételeket, és megnézi, hogy igen, jó áron számlázta le. Ez nem elég. Kell rá még az aláírás. Ezt ő hozta be ezt a rendszert, akkor még, amikor ő itt főnök lett. És csak azután kerül fel hozzánk könyvelésre, kifizetésre, stb. tehát ha ő nincsen, akkor mi nem kapunk effektíve papírokat. És amit én mondtam a kiskártyáknál, hogy tömve vannak bizonyos pozíciók, ahol igenis merni kell, és nemcsak azt mondom, hogy merni kell felelősséget vállalni, hanem szerintem azzal a pozícióval és azzal a fizetéssel az is jár, hogy ő felelősséget vállaljon.

Ennél a cégnél ez egy kicsit vissza van szorítva. Mindent megkérdeznek az elnök úrtól. Semmit nem, semmire nem merik azt mondani, hogy ez kék, vagy, hogy ez piros.”

A reaktív beszéd olyan, mint a láz

A beszéd reaktívvá válik. Ez olyan rendszerben lévő probléma, amit az interjúalany érzékel a környezetében, s ami hat rá, de amely megoldására nincs „igéje”, nem tudja megoldani. Az igehasználat reaktívvá válása olyan, mint a láz. Jelez valamilyen problémát, de nem mondja meg mi a probléma. De a „lázas” területeket, a reaktív szövegrészekből álló témákat össze lehet rakni, s lehet belőle szervezeti problématérképet készíteni. A példában a szervezeti problématérkép egyik része - más szövegrészletekkel alátámasztva az, hogy túlzott központosítás van a szervezetben, ami a középvezetőket önállótlanná teszi. Nem mernek dönteni, ami meglátszik abban is, hogy ha nincs a főnök, a pénzügyesek nem kapnak számlákat.

Ezzel egy jó szervezeti diagnóziskészítő eszközt kaptunk. És a diagnózis eredményeire fejlesztési programokat tudtunk kialakítani.

A vezetők felelőssége, hogy a dolgozóknak sok proaktív cselekvése - igéje legyen.

Hogy mit lehet tenni, azt a következő rész mutatja be.

Sorozatok a "Hetedik világon, vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

Forrás

Domschitz Mátyás: A szervezet, mint holon. In.: Demeter Márton (szerk.) Konstruált világok. A jelenségek kommunikatív leírása. Typotex kiadó. 2014, Budapest.

• Ehmann Bea: A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés. Új Mandátum, Budapest, 2002.)

• A Kutatás-fejlesztési programok tanulságai pedig e könyvemben találhatók: Domschitz Mátyás: "El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) itt

  Képek

• http://mindenfeleunnepek.gportal.hu/
• http://tinaowenva.com/?page_id=5697
• http://gretawire.foxnewsinsider.com/2014/07/18/update-on-the-senate-not-doing-its-job-just-dragging-its-feet/
• http://www.protocolplc.co.uk/proactivity.html
• http://www.swifttips.com/preview/Temperatures