Bármi leírása …
A tudásmunkás megismer, modellez, ír...
A megértés során kiemelünk a valóság szövedékéből egy részt, amire fókuszálunk. A többit elhanyagoljuk és magától értetődőnek vesszük. Miközben a valóságban nem magától értetődik, hanem éppen a többi elhanyagolt létezőtől "értetődik". Alapvető hiba, ha erről megfeledkezünk.
Bármi leírása …
A valóság bármely leírásában többnyire olyan szavakat használunk amelyeket magától értetődőnek tekintünk és ezért nem kell kifejteni. Vannak azonban olyanok is, amelyeket kell.
„Bármi leírása" egy valóságrészlet modellje. Nem maga a valóság, hanem a leíró szándékának megfelelő, egyszerűsített modell.
Az előző bekezdésben három olyan szót használtam, amelyeket más leírásban még ki akarok fejteni. Ezek a "modell", a "leíró szándéka", és az "egyszerűsített" szavak.
A többi szót magától értetődőnek tekintem. És észreveszem, hogy a "magától értetődő" is kifejthető. Szociológiai és nyelvészeti koncepciók vannak arról, hogy hogyan keletkezik az, amit „magától értetődőnek” nevezünk. Ezért később még talán ezt is kifejtjük.
A munkás tudással dolgozik. És tudásalapú rendszerben élünk.
A „leírói szándékom”, hogy a bonyolult szövedékű tudásalapú emberi rendszerek leírásához adjak modellt. És a modellhez szavakat. A szavak egy részét ki kell fejteni.
A tudásalapú emberi rendszerek kifejezés szavai is kifejtést igényelnek. Ha rendszer, akkor a részei kölcsönösen hatnak egymásra. Mindegyik olyan, ami a többi résszel való kölcsönhatásban az, ami. Ezért a leírás kifejezéseinek is utalni kell egymásra. A szavaknak is rendszert kell alkotniuk.
És majd megint használni fogok „magától értetődő” és kifejtendő szavakat.
Most azt is észrevettem, hogy az, hogy a "leírásban szavakat használok" az a tudásalapú emberi rendszerekben alapvető "nyelvhasználati" jellemző. Ezért később ez is kifejtést igényel.
Az is meg fog történni, hogy a későbbi szövegek új árnyalatot adnak a korábbiaknak. Ezeket egy-egy linkkel fogom jelezni, Most még tekinthetjük magától értetődőnek.
A lecke, amire vállalkozom, hogy a tudásalapú emberi rendszereket bemutató szöveg-szövedéket írok.
Ez nehéz. Sok éve birkózok vele.
A megértés azt igényli, hogy kiemeljünk a szövedékből egy részt, erre fókuszáljunk és a többi részletet elhanyagoljuk. A többit magától értetődőnek vesszük. Miközben a valóságban nem magától értetődik, hanem éppen a többi elhanyagolt létezőtől "értetődik".
Kompromisszumot kell kötni. Kiemelek és jelzem, ha kell, hogy az éppen nem tárgyalt kifejezéseket máshol kifejtem. Lehetne lábjegyzetekbe írni, de egy idő után a leírás maga is lábjegyzetekből és a lábjegyzetek lábjegyzeteiből állna.
Igyekszem fókuszálni egy kiemelt részre, és utalok a kiemelt fókusz mögötti többi összetevőre. Ez sem lesz tökéletes.
Még azt is megteszem, ha tudom, hogy szimbólumokat alkotok, amelyek kifejeznek egy összefüggést. Például ezzel az ábrával azt illusztrálnám, hogy itt egy összekapcsolt hálóban létező „piros” jelenségről beszélek.
A beszéd miatt kiemeltem a többi közül. De a piros a vele kapcsolatban lévő zöld, szürke és sárga részekkel együtt (és általuk) létezik. Azok meg szintén a velük kapcsolódó többivel. De nem lehet egyszerre az összesről beszélni. Ezért, ha ilyen összefüggéshez érek, akkor ezzel a szimbólummal jelezhetem, hogy a háttérben ott van egy éppen nem tárgyalt összefüggésrendszer. Egyébként mindig ott van, de nem fogom állandóan használni a képet.
Az érthetőség igényli az egyszerűsítést, a valóság viszont mindig bonyolultabb.
Minden vitában megcáfolhatatlan ez az érv. „Ez nem ilyen egyszerű”.
Hiszen „minden összefügg mindennel”.
De ellent kell állni a kísértésnek, hogy a leírt kifejezések mögötti teljességet le akarjuk írni. Pedig jó lenne. A teljességet kell célozni.
Meg kell állni.
E szöveg szimbóluma ez az ábra.
Majd még azzal lehet játszani, hogy ha a középen lévőt fejtem ki és a héttérben llévőre éppen csak utalok, így ábrázolom. Szürkék a nem eléggé kifejtett összetevők.
Kapcsolódó szöveg: "A rendszer körkörös leírása"
