Gyerekkorom kedvenc titkos időtöltése volt a könyvek nézegetése. Persze ezek nem akármilyen könyvek voltak. Titkosak.

• Ezeket nem szabad megmutatni senkinek – mondta apám.

Az akasztós ruhásszekrény sötét aljában a naftalin illatú szürke télikabátok alatt voltak.

Nem tudtam még türelmesen olvasni, csak éppen hogy. De szerettem lapozni. Könyvezek – mondtam magamnak.

Az egyik egy vastag papíron fényes fekete fehér fényképekkel illusztrált gót betűs, német nyelvű könyv volt.

• A német haditengerészet csatáiról szól – mondta apám.

A másik, a kedvencem egy színes kemény borítós könyv, piros nagybetűs címmel „Hogyan lett az ember óriás” Iljin – Szegál könyve és a Szikra kiadó adta ki. Minden fejezet elején volt egy kép. Ebből tudtam meg először, hogy az embert a munka tette emberré.

A borítón pattintott kőeszközt markoló kéz, egy másik korbácsot tart, egy hideg-kék acélkesztyű egy kardot markol, egy másik kézben papirusztekercs van. A háttérben vágtató lovas, egy görög gálya, egy ókori bölcs, egyiptomi rabszolgák és egy íjjal vadászó ősember. Egy gondolkodástörténeti olvasókönyv. Ebbe bele-bele olvastam.

A titkos könyvek harmadik vonulata egy magyar történelmi képgyűjtős füzet volt. A magyarok hősi csatái, honfoglalás, Zalán futása, sok-sok egyházi „szentes” esemény, Horthy Miklós fehér lovas budapesti bevonulása, körmenet, egyházi vezetők, szent jobb. Hiányzott sok kép, de a szövegeket el lehetett olvasni.

A könyvek is magukba szívták a naftalint.

Vonzott a titkuk. Apám megmutatta, mint érdekes, titkos szerzeményeket, de titokban kellett tartani. Aztán nagyobb lettem, elszakadtam a ruhásszekrény aljától és nem tudom mi lett a könyvek sorsa. A könyvezés megmaradt.

Akkor nem gondolkodtam azon, hogy miért titkosak. Később próbáltam megfejteni. Könyvezésem ideje a hatvanas évek eleje. A Wehrmacht hadi sikerei nem voltak nyilvános témák.

Apámról meg azt tudom, hogy mint németet nemzetiségű, megkapta a SAS behívót a háború végén, de inkább elbújt. Szociáldemokrataként nem volt oda a nácikért. Csak pár hétig kellett bujkálni, és megjöttek az oroszok.

A Szikra kiadó titkossága egy másik rejtély.

A kulcs megint apám lehet. Nyughatatlan, otthon elülni nem tudó szociáldemokrata munkásemberként benne volt a város politizáló közegében. Nem szerette a kommunistákat, ötvenhatban munkástanácstag, utána meg gyanús elem volt. Miért van a „Hogyan lett az ember óriás?” a szekrény aljában?

Apám szerezte a könyveket. Nyughatatlan apám találkozott olyan helyzetekkel, amikor valakik selejteztek (égettek?) könyveket és ezekből hazamentett néhányat. A német és a Horthy Miklós ragasztós füzet negyvenötben lett kínos valakinek, a Szikra kiadós meg ötvenhatban. Nyolcvankilencben én is olcsón jutottam Marx-Engels kötetekhez, ezek a pártiskola könyvtárában értéktelenedtek el hirtelen.

A mai fogalmaim szerint fasiszta, irredenta és sztálinista-kommunista könyvekkel barátkoztam titokban a naftalinos ruhás-szekrény aljában. Nemrég nosztalgiából megszereztem antikváriumból a „Hogyan lett az ember óriás?” címűt. Valaki jó pedagógiai munkájáért kapta Budapesten ezerkilencszáz-ötven június 24-én a XXII. kerület előljárójától. A papír kicsit megbarnult, de a könyv nincs szétolvasva.

Annyira nem tudtam olvasni, hogy mély ideológiai nyomot hagytak volna bennem, de ebben azért nem vagyok biztos.

A könyvezés megmaradt.

Már módszerként használom. Nincs idő mindent elolvasni, de egy felületi perspektivikus téjékozódás jó eszköze. Ha van egy téma, előveszek egy csomó olyan könyvet, amelyek valahogyan messziről érintik a témát. Vagy csak leveszek a polcról könyveket, amelyek éppen vonzanak. És azzal szórakozok, hogy lapozgatok.  Ha megfog egy rész, beleolvasok.

Időzök. Csend, könyv, csoda, tág világ.

Ezután se olvasom el mindet, de tudom, hogy nagyjából miről szólnak. És ha kell öntudatlanul is tudom, hogy mit kell elővenni. És akkor elolvasom.

Valamiben lehetünk szakértők. A szakértő, ha specialista is, jó ha ismeri a területe környékén lévő tudásokat. A szakmája is egy széles tudásterület, amelyről jó ha van valamilyen átfogó képe. Ha a tudásmunkás, értelmiségi is, legyen általános műveltége.

Egy eszköz a könyvezés. Szerencsém, hogy megtaláltam.