Munkakultúrát ezekből az országokból tanulunk. A fiatalok, ha kivándorolnak, főleg protestáns területre mennek. Még mindig jobb hely Észak-Európa, és Észak-Amerika, ha szeretjük, ha nem. Kidolgoztak olyan vállalkozói munka etikát, amiből érdemes tanulni.

A Brian Tracy fejezetek végén lévő cselekvési gyakorlatok, lényege, ha kitűzted a célodat, és napról-napra elvégzed a célhoz vezető házi feladatodat, akkor nagy eséllyel eléred a célodat. Ez a mintázat teljesen belefér a munka aszkézis kultúrájába. Több száz éves hagyomány: kitűzted a célod, napról-napra végezd el a házi feladatot. Régen ezzel üdvözülhettél, ma pedig önerőből milliomos lehetsz. Ha napról-napra nem végzed el a házi feladatodat, ezt nehéz elérni. A munkaaszkézis és  sikerirodalom című sorozat harmadik része. A bevezetőt itt olvashatod.

*****************************************************

Max Weber vallásszociológusként azon gondolkodott, hogy miért van az, hogy az észak-európai protestáns országok gazdagabbak, mint a déliek, vagy, hogy miért van az, hogy a tőketulajdonosok, vállalkozók között több a protestáns, a dolgozók és a középszintű alkalmazottak között meg több a katolikus. A választ - a „kapitalizmus szellemét” a protestáns etikában találta meg. Ezt egy (az ezerhétszázas évek közepe táján írt) Benjamin Franklin idézettel mutatja be. Ebből csak egy rövid részt másoltam ide.

„Gondolj arra, hogy az idő pénz; aki naponta tíz schillinget kereshetne munkájával és ehelyett fél napot sétál, vagy a szobájában lustálkodik, és szórakozása csak hat pennyjébe kerül is, nem elég, ha csak azt számítja fel, mert ezen kívül még öt schillinget is kiadott, helyesebben kihajított.” [1]

Az idézetnek van egy racionális és egy etikai vonulata. A szorgalmas, takarékos élet erkölcsös élet. Észre vehetjük a hasonlóságot Brian Tracy meghosszabbított munkaidőre vonatkozó tanácsával. (menj be egy órával korábban a munkahelyre)

Max Weber könyve megmutatja, hogy a Benjamin Franklin szöveg is támaszkodik egy még korábbi etikára. Képzeljünk el egy újkor eleji társadalmat, ahol mélyen vallásosak az emberek, és hogy a mennyországba jutunk, vagy nem, az egy alapkérdés. Sokféle teológiai válasz után – amelyekre most nem térünk ki – alakul ki az, amit Max Weber protestáns etikának nevez.

Ennek a lényege a munka hivatásként való felfogása. De olyan hivatás ez, amely a munkához egy elhivatott aszketikus attitűdöt társít, amelynek célja a vallásos üdvözülés. Amíg az Istenhez vezető legszigorúbb út másutt a szerzetesrendi aszkézis, itt az aszkézis kiterjed az evilági életre.

Így nem csak a szerzetesek „privilégiuma” (ezt meg is vetik a dologtalan lét miatt) hanem minden ember kötelessége. A mindennapi aszkétikus életvezetés, amely (esetleg) üdvözüléshez vezet, aztán megtelik az eredetileg vallásos célhoz vezető racionális tudásokkal, tartalmakkal. A munkának ez az elhivatottsággal kapcsolatos értelmezése minden olyan nemzet nyelvében – így a magyarban is - benne van, ahol van protestáns hatás.  Elhivatott az, akit magához hívatott egy magasabb erő, az Úr. És aki így éli meg a munkáját, az a munkában nem csak pénzkeresetet lát, hanem egy magasabb rendű cél szolgálatát. Az elhivatott, egy magasabb rendű (nem feltétlen racionális) cél, hatalom szolgája. S e cél eléréséhez racionális életvezetést alakít ki. És ha ez a vallásos cél áthatja a (protestáns) társadalmakat, akkor e racionális életvezetési eszközök is beleszövődnek a mindennapi életvezetésbe. Ez keresletet teremt a racionális életvezetési tanácsok iránt. Ebből a kultúrából származik a „Hogyan csináld” jellegű szövegek legtöbbje. 

És ez a racionalitás aztán nemcsak a protestáns etika, hanem a modern társadalom egyik legfontosabb alapjává is válik.
„A modern kapitalista szellemnek, s nemcsak e szellemnek, hanem az egész modern kultúrának egyik döntő alkotórésze: a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés a keresztény aszkézis szelleméből született. … A puritánok a hivatás emberei akartak lenni – nekünk azoknak kell lennünk. Hiszen mióta az aszkézis szerzetesi cellákból áttevődött a hivatás világba és az evilági erkölcsösséget uralni kezdte, egyúttal abban is közreműködött, hogy felépüljön a mechanikus-gépi termelés technikai és gazdasági előfeltételeihez kötött modern gazdasági rend hatalmas kozmosza. Ez határozza meg ellenállhatatlan erővel mindazoknak az egyéneknek az életstílusát - s nemcsak a gazdaságokban tevékenyen résztvevőkét -, akik ebbe a hajtóműbe beleszületnek …”[2]

Aztán az idő előrehaladtával a vallásos cél elkopott, de a racionális életvezetés megmaradt, más célokat is szolgálhat.

„E vallásos-etikai szelleméből következő szerzési vágy ma arra késztet legkorlátlanabb honában, az Egyesült Államokban, hogy képzetét a puszta versenyszenvedéllyel társítsuk, s nemritkán látszik éppen sportnak.”[3]

Ez a kapitalizmus szelleme. Ez uralkodik a világon, ez a munka-aszkézissel dolgozó kapitalizmus uralta el a világot. A protestáns lélekkel a korabeli kapitalisták vallhatták, hogy a céljaikért (az üdvözülésért) dolgoztak, de a nem protestáns alkalmazottjaiknál már nem ez volt a helyzet. Általában is a vállalkozók többet dolgoznak, mint az alkalmazottak. De az alkalmazott számára, aki nem a saját cégét építi ez már külső adottság.

Az örökség ellentmondásos. De most egy pozitív értékén megyünk tovább. A racionális életvezetés eszköz a hosszú távú céljaink eléréséhez. Valaha az üdvözülés eszköze volt, ma eszköz hogy elérjük a céljainkat. Akár ahhoz is, hogy hogyan legyünk önerőből milliomosok.

A tudomány számára fontos, hogy az állításait falszifikálni tudja. Azt nem tudjuk leellenőrizni, hogy akik így dolgoztak üdvözültek-e, de azt igen, hogy ezek az országok gazdagabbak. (innen indult Weber vizsgálódása)

Munkakultúrát ezekből az országokból tanulunk. A fiatalok, ha kivándorolnak, főleg protestáns területre mennek. Még mindig jobb hely Észak-Európa, és Észak-Amerika, ha szeretjük, ha nem. Kidolgoztak olyan vállalkozói munka etikát, amiből érdemes tanulni.

A Brian Tracy fejezetek végén lévő cselekvési gyakorlatok, lényege, ha kitűzted a célodat, és napról-napra elvégzed a célhoz vezető házi feladatodat, akkor nagy eséllyel eléred a célodat. Ez a mintázat teljesen belefér a munka aszkézis kultúrájába. Több száz éves hagyomány: kitűzted a célod, napról-napra végezd el a házi feladatot. Régen ezzel üdvözülhettél, ma pedig önerőből milliomos lehetsz. Ha napról-napra nem végzed el a házi feladatodat, ezt nehéz elérni.

[1] Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat. 1982. 44 oldal

[2] Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat. 1982. 285 - 287 oldal

[3] u.o. 288 o.

A teljes szöveg forrása (amelyet kis adagokban bemutatok) :

• Domschitz Mátyás: "Munkaaszkézs és sikerirodalom. címmel az András Hanga által  szerkesztett  Kommunikációs terek című kötetben. DOSZ-T3 Kiadó, Budapest -Sepsiszentgyörgy 2016

 Képek

• http://londonbeep.com/famous-streets-in-london
• https://stockfresh.com/image/6525103/daily-goals-to-do-list-message-board-priorities-tasks-jobs
• http://www.permanentculturenow.com/the-work-ethic/
• http://www.hunterscastle.com/moses.htm
• http://www.shmoop.com/new-england-puritans-pilgrims/photo-pilgrims-landing.html
• http://madmovieman.com/1299-modern-times-1936/
• http://www.anunlikelystory.com/book/9781604599305