Muszájból

Gépipari technikumba jártam, gépgyártás technológia tagozaton. A füzeteim, mint egy normális rendetlen diáknak, akinek mindenféle máson járt az esze - haverok, buli, - (Fanta még nem volt), lányok, zenekar, meg ilyenek…  szóval a füzeteim rendetlenek voltak. Használhatatlanok. Volt, mert füzetnek kell lenni, mert megnézi a tanár.

Alig volt olvasható, rendetlen, összevissza, esetleges, hogy mi volt benne. Azt persze már csak utólag tudom, hogy egy füzetnek használhatónak is kellene lenni. Látok ilyeneket a mai gyerekeknél is.

Egyszer a technológiatanár beszedte a füzeteket. És amikor kiosztotta azt mondta, hogy meg fog buktatni, ha nem lesz rendes füzetem. Nem tudom, hogy mondott-e valamit arról, hogy milyen egy rendes füzet. Azt hiszem megnéztem néhány jó tanuló lányét. Szép gyöngybetűs írást láttam. Nem is tudtam mit kellene nézni.

Féltem.

A füzetemből nem lehetett szépet csinálni, használhatatlan volt. Vettem egy A4-es füzetet és elkezdtem kijegyzetelni a technológia tankönyvet. Közben ott láttam a vállam felett a tanár urat, aki nézi a füzetemet. Igy aztán olyat csináltam, ami tetszik neki. Fejezetről fejezetre kiírtam a könyvet – nem másoltam, kivettem a lényeget.

A könyvben sok rajz volt a technológiai műveletekről, szerszámokról, ezeket kimásoltam. Igyekeztem olvashatóan írni – hogy Kerecsényi tanár úrnak is tetsszen. Szép is lett. Az év végére olyan füzetem lett, amiből tanulni is lehetett. Bemutattam, nem csak, hogy nem buktatott meg, négyes lettem technológiából. És jegyzetelés közben megtanultam a tantárgyat. Észrevétlenül. Érettségire már tudtam jegyzetelni. Aztán esztergályosként dolgoztam, majd két évig gyártástechnológus is voltam, majd elmentem hajózni, és sokáig nem használtam technológiai ismereteket. De a jegyzetelés velem maradt. Jó volt a műszaki főiskolán. Ezt a szöveget is kézzel írom először.

Könyvből jegyzetelve tanulok, több diploma és doktori tanulmányok után, kutatómunkában ma is az egyik legfontosabb módszerem. Nem tudtam megköszönni Kerecsényi tanár úrnak.

Köszönöm, tanár úr.

A puska kötelező

A „jegyzeteltető” módszerből egyetemi oktatóként is használok valamit. A diákoknak megmondom, hogy mikor, melyik tananyagrészből fogunk zárthelyit írni.

Azt is mondom, hogy az írhat, akinek van kézzel írott elmetérképes puskája. Abból dolgozhat a ZH-n. Ezt persze később pontosítani kellett saját kézírásos puskára, mert a találékony diákok lefotózott könyvoldalakat hoztak mobiltelefonban, vagy fénymásolt elmetérképeket. Némi alkudozás és dolgozat újraírás után mindenki megtanult kézírásos elmetérképet készíteni a tantárgyaimból. Év végére az egész anyagból volt saját jegyzetük.

Mondtam, hogy jó lesz majd államvizsgán, vagy majd később az életben elővehetik, ha szükség lesz rá. Később sokan megköszönték. Megtanultak tanulni. Itt egy levél.

Matyi!

Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm, hogy megtanítottál az elmetérképre! Pár napja a színes filctollas buborékos, felhős, négyzetes kis lapocskákon ülök és szuper! És eszembe jutott, amikor mondtad, hogy majd milyen jól fog jönni államvizsgakor! HÁT TÉNYLEG!

Köszi! Kata:-)"

Néhány szorongó diáklány nehezen engedte el a gyöngybetűs folyamatos írással készült puskát hogy váltson a kulcs-szavas elmetérképre. Azt mondtam, hogy próbálják elmetérképpel, és ha rossz lesz a ZH eredmény, nem vesszük figyelembe.

Ma is, ha szakirodalmat olvasok, a kezemmel, belefirkálok a könyvbe, kipreparálom. Van, aki ezt merényletnek tartja. Bekarikázom a fontos gondolatokat, margóra és jegyzetpapírokra írok. Van hogy veszek egy új példányt, amibe már nem írok.

Közben lett még egy segítségem a tanuláshoz. Segít ha tanítom. A jegyzeteimből készülök az órára. Nagy betűkkel írott elmetérképet készítek A/6-os lapokra. Amikor elmondom és sikerül másokkal megértetnem, akkor rögzül nekem is igazán.

A leadandó dolgozatokhoz azt mondom a diákoknak, hogy úgy írják meg, hogy az anyukájuk, barátjuk, barátnőjük megértse. Ne a tanár.

Ha laikus hallgatónak sikerült érthetően, saját szavakkal elmondani, akkor értették meg ők is igazán.

A jegyzetek aztán megszaporodtak. Például szakdolgozat, tanulmány, könyv íráskor, sok jegyzetből kell dolgozni, amelyek különböző füzetekben vannak. Rendezni kell a téma szerint őket.

Ekkor kezdtem el kartotékokra írni a gondolatokat, mert ezek szükség szerint csoportosíthatók.

 Aztán a kartotékokat téma szerint elválasztott rendszerbe szerveztem.

Később, a technika azt is hozta, hogy a gépbe írott „cédulákat” kulcsszavakkal láttam el. És a kulcsszavak szerint ki lehetett válogatni a szövegeket. A kulcsszavakból akár fejezetcímek is lehetnek.

Ez már annak lehet fontos, ha valaki kutat egy témában.

A tudásmunkás, kutató sok jegyzettel dolgozik.