Az előző szövegben arról írtam, hogy a hatalom torzítja a kommunikációt. De a hatalomra szükség van. Akkor is ha mások hatalmát - felettünk - nem szeretjük. 

Mert attól, hogy a korábbinál bonyolultabb problémákat kommunikálva kell megoldani, módosul a hatalom helyzete. A problémamegoldás DeBono-tól tanult modelljén mutatom be, hogy mi változik.

1. A problémamegoldás első lépése, hogy elhatározzuk, hogy milyen célt akarunk elérni EL (Elhatározás)
2. A második lépésben szedjük össze a problémamegoldáshoz szükséges tudást. ÁT (Áttekintés)
3. A harmadik lépésben az előzőekre támaszkodva keressünk megoldási lehetőségeket. LE (Lehetőségek keresése)
4. A negyedik lépésben a lehetőségek közül válasszuk ki a lehető legjobbat! KI (Kiválasztás)
5. Az ötödik lépésben tervezzük meg a megvalósítást, s hajtsuk végre. MEG (Megvalósítás)

Ez a DeBono-i modell. Ezt egészítem ki.

Amíg a világ egyszerűbb volt, a problémamegoldás folyamata megtörténhetett egy ember fejében (s jegyzetfüzetében). A vezető eldönthette hova akar eljutni (EL). Végiggondolta, amit tudni kell, s ehhez elég volt átgondolni egyedül a tudását (ÁT). Kitalált megoldási lehetőségeket (LE). Eldöntötte, kiválasztotta, melyiket valósítsa meg (KI). És, ha vezető volt kiosztotta a feladatokat. Először itt kommunikált a beosztottakkal, akikkel megvalósította a tervet. (MEG).

Mára már  bonyolultabbak lettek a szervezeti döntések. A vezető majdnem az egész folyamatban rá van utalva másokra. Mert nem tudhat eleget. 

Olyan kommunikációs helyzetek kellenek már, ahol nem dominálhat egyetlen szempont (a vezetői sem), és a megoldásnak többféle szempontból kell jónak lenni. A problémamegoldó rendszer nem működik jól, ha egy központú - monarchikus. Heterarchikusnak kell lenni. Mert a hatalom torzítja a kommunikációt.

Ha mégis azt hiszi, hogy mindent tud, s mindent kontrollálhat, a rendszere butul. Éppen attól veszíti el a kontrollt, hogy mindent kontrollálni akar. Ez megtörténik a személyes döntésekben, a szervezetek vezetésében, és sajnos az ország vezetésében. 

A vezetői munka és a szakemberek munkája kommunikatívabb lett, s olyanná vált, hogy felerősödött benne az innovatív munka, ami magas fokú biztonságot és szabadságot igényel.

A bonyolultabb, kommunikatívabb munka hozzáadott értéke magasabb. Ebből jön létre innováció. Az ilyen munkák olyan helyen tudnak telephelyet találni, ahol erre képes embereket és (munka)kultúrát találnak. Ezek a munkák magas értékű innovációs versenyben vannak. S ezért a díjazásuk is magasabb. Az innováció mag-régióiban sűrűsödnek az ilyen munkák telephelyei. Például a skandináv országokban.

A már kész tudások alkalmazására, végrehajtására képes munka hozzáadott értéke kicsi. Ez is versenyben van, árversenyben. Oda megy a végrehajtó munka, ahol olcsóbb a munkaerő. (az "összeszerelő országokba"). 

Az oktatás minősége versenyképességi tényező. A magas értékű munkát valahol meg kellene tanulni.

Csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/ 

Ajánlat

Irodalom:

1. Edward deBono: Tanítsd meg önmagadat gondolkodni! HVG Könyvek, Budapest, 2007